Vízkereszt napja, január 6-a a keresztény egyházi év egyik jelentős ünnepe. Ekkor zárul le a karácsonyi időszak és kezdetét veszi a farsang. Az ünnep vallási és népi hagyományai évszázadok óta jelen vannak a magyar kultúrában.
A keresztény hagyomány szerint Vízkereszt Jézus megjelenésének ünnepe, amely három eseményt kapcsol össze: a napkeleti bölcsek látogatását, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az első csodát, a kánai menyegzőt. A nap egyik legfontosabb egyházi szertartása a vízszentelés, amelyhez a megtisztulás és az újrakezdés szimbolikája kapcsolódik. Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka.
Vízkereszthez kapcsolódik az ajtók feliratozása is. A pap vagy a családtagok krétával felírták az évszámot és a három királyok nevének kezdőbetűit (C+M+B), kérve Isten áldását az otthonra és lakóira. Ez egyrészt a királyok nevének kezdőbetűire utal, másrészt a latin áldás rövidítése is: „Christus Mansionem Benedicat” – Krisztus áldja meg ezt a házat.
A vízkereszti népszokásokból mára szinte csak egyetlen hagyomány maradt fenn: legtöbben ezen a napon vesznek búcsút karácsony ünnepétől, s szedik le a karácsonyfát.
Ezzel a nappal ugyan lezárul az általunk annyira szeretett karácsonyi-újévi ünnepkör, azonban megkezdődik a farsangi időszak, amely hagyományosan a bálok, vidám mulatságok ideje. A Vízkereszt tehát egyszerre jelképezi a lezárást és az új kezdetet: a karácsonyi ünnepkör végét, valamint a közösségi élet új, mozgalmasabb szakaszának indulását.
