Érdnek van egy saját „szentje”, akit a helyiek szívükbe zártak: Bogner Mária Margit, a vizitációs nővér. Élete rövid volt, mint egy fellobbanó gyertya, de fénye máig bevilágítja a várost.
Az 1905-ben született fiatal lány élete a csendes szenvedés drámája volt. A tüdőbaj lassan emésztette fel, ám ő sosem panaszkodott; arcán mindig ott volt a híres, földöntúli mosoly. Amikor 1933-ban elhunyt, sírja azonnal zarándokhellyé vált. A teste ma az érdi Ófaluban, a Szent Mihály-templom melletti kriptában nyugszik. Aki belép ide, furcsa békességet érez. Története arra tanít, hogy a legnagyobb hőstettek nem a csatatereken zajlanak, hanem a lélek csendjében.
