Van Érd központjában egy épület, amelynek falai nem csupán téglából és habarcsból állnak, hanem kalandvágyból és a végtelen horizont ígéretéből. A Magyar Földrajzi Múzeum, az egykori Wimpffen-kúria klasszicista tömbje a „geográfusok panteonja”, a magyar világjárók szentélye.
Az épület sorsa összefonódott Balázs Dénes nevével, a fáradhatatlan karsztkutatóéval, aki nem ismert lehetetlent. Amikor belépünk a kapun, szellemi utazásra indulunk. Itt van velünk Kőrösi Csoma Sándor, a magányos zarándok, aki gyalog indult el Erdélyből, és Teleki Sámuel, aki első európaiként pillantotta meg az afrikai tavakat.
A múzeum különlegessége, hogy nemcsak a múltba tekint, hanem a felfedezés örömét adja át: a relikviák, az egzotikus népek használati tárgyai mind arról mesélnek, hogy a világ nagy és csodálatos, de egy magyar utazó számára sosem volt túl nagy.
Fotó: Wikipedia
