Valódi sporttörténeti csemegére lelhet az olvasó abban az érdekes írásban, amely Érd Megyei Jogú Város közösségi médiafelületén jelent meg. A különleges hangulatú visszaemlékezések – amelyek Érd ikonikus alakjához, a nemrég elhunyt, egykori érdi labdarúgóhoz, Gabelics Tamáshoz is kötődnek –, bizonyára sokak számára hordoznak személyes és érzelmi jelentőséget:
„…Puskás Öcsi és csapattársai gyümölcsfákat dézsmáltak Érdligeten… ezt biztosan nem írta meg a Népsort, de még azt se nagyon, hogy a legendás aranycsapat tagjai az 1950-es évek elején-közepén szívesen jártak Érdligetre edzőtáborozni, a helyi csapattal, tréningezni.
Az itt élők előtt persze nem volt titok, hogy a focihírességek föl-fölbukkannak az érdligeti pályán (amely a Duna utca és a vasút kereszteződésénél ma álló benzinkút helyén volt) és a helyiekkel rúgták a labdát, de az emlékezet őrzi Puskásék edzések utáni csínytevéseit is.
Ezek az emlékek, aligha csalnak, hiszen az Érdi Medosz fiatal játékosának, a minap elhunyt Gabelics Tamásnak – és persze társainak – igazi megtiszteltetés volt világklasszisokkal rúgni a bőrt, s főleg elkísérni őket csatangolásaikra.
Az ifjú érdi játékosokat persze leginkább az élő legendák virtuóz tudása ejtette ámulatba: „a Puskás–Czibor–Kocsis trió a kapu tetejére tett egy sörösüveget és azzal szórakoztak, hogy ki tudja többször lerúgni onnan legalább húsz méterről. Czibor ötből kétszer, Kocsis háromszor, míg Öcsi ötből ötször találta el az üveget!” Egy másik történetet: „az egyik edzőmeccsen, amikor a neves érdi úri szabó, Pejcsók István a pálya melletti dombon elegáns ruhában a füvön ült egy pokrócon, és a keménykalapját a maga mellé leszúrt sétapálcára tette. Na, ezt szúrta ki Puskás, aki arra fogadott a többiekkel, hogy jó harmincról eltalálja a kalapot a labdával. Persze, hogy megnyerte a fogadást.”
Az apróbb-nagyobb zsiványságok persze a pályán kívül is folytatódtak – ki merte volna ezeket szóvá tenni nekik –, Gabelics Tamás sok történetet őrzött, hiszen ő kalauzolta Puskásékat Érdligeten: jártak a Bolhásnak nevezett moziban, fröccsöztek a Vuleta-kocsmában, közben néha átmásztak egy-egy kerítésen, hogy megdézsmáljanak egy cseresznyefát vagy belekóstoljanak a napra kitett kovászos uborkába. Ugyanakkor az Osvát cukrászdától kapott süteményeket gyakran szétosztották a gyerekek között. Kocsis a többieknél is jobban megkedvelte Érdligetet, mivel beleszeretett a helyi zöldséges lányába, így az edzőtáborok közti időben is sűrűn megfordult itt.
Puskás Ferencet és Érdet még összekapcsolja Domonkos Béla szobrászművész is, akinek a világklasszisról mintázott szobra a felcsúti Puskás Akadémiában áll, ennek egy másolata pedig Ausztráliában hirdeti a magyar foci dicsőségét, „szimbolizálja a magyarságot”.
