„Október 23-án miénk lett a világ. Talán ez a 20. század legszebb napja! Megtanultunk félelem nélkül élni! Ahogy egy hősnő mondta: „nem volt bennünk semmi félelem”! Aki változást akart, ott volt a barikádokon! Érden is. A szovjet tankok ellen páran barikádot emeltek itt, az Alsó utca torkolatában. Érdligeten munkagépekkel torlaszolták el az utat. Nemzetőrként védték az embereket. Elűzték a fosztogatókat. Elkapták a menekülő ÁVH-sokat.
Tiszta szívű emberek voltak. Áldozatok és hősök. Mint a tizenkilenc éves Firtelmeiszter Sándor. Egy repesz találta homlokon, amikor a szovjetek október 25-én szétlőtték itt a barikádot. Mint a harmincöt éves Bojó Simon. Kenyérszállító lovaskocsija tankok alá fordult, és ő belehalt a vérmérgezésbe. Mint a huszonkét éves Téglási András. Az érdi fiú Budakalászon volt nemzetőr. November 10-én lőtték fejbe az oroszok. Tavaly végre ő is méltó helyre került közös emlékezetünkben. Emléktáblát avattunk a tiszteletére, a másik két érdi áldozaté mellett.
Barátaim, ’56-ban nem volt vesztenivalónk. Minden megérett a változásra. Ilyen időket éltünk. Ezek a történelmi idők tartanak meg minket. Ezek tanítanak meg félelem nélkül élni.
Hála és tisztelet ’56 hőseinek, akik megdöntötték a zsarnokságot. Éljen a szabadság! Éljen a haza!”
Csőzik László polgármester a közösségi médiában is közzé tette a Fő téri megemlékezésen elhangzott gondolatait. A fentiekben ebből idéztünk részleteket.
