A jövő sportcsillagai című interjúsorozatban a népszerű magyar sportokat és azokat a feltörekvő, fiatal magyar sportolókat mutatjuk be, akik a jövő reménységei lehetnek. Azokkal a szakemberekkel is beszélgetünk, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot.
Barján Bianka Sport Mentál Coach 22 évig kézilabdázott a női kézi NB 1-ben a Vác, a Békéscsaba és az Érd csapatában. Több száz NB 1-es mérkőzést játszott, korosztályos válogatott volt, egyik legnagyobb nemzetközi sikere az EHF kupa negyeddöntő volt. Évek óta dolgozik sport coachként, több, mint 1000 egyéni ülést tartott különböző sportágak képviselőinek. Ezek az egyéni sport coaching ülések gyakorlatorientáltak és személyre szabottak, mindig a sportoló életkorát és helyzetét, elakadását és céljait figyelembe véve.
Először is tisztázzuk, mit csinál egy mentál coach, és miért fontos a munkája?
A Sport mentál Coaching egy fejlesztő folyamat, ahol a sportoló mentális edzettsége a cél. De mentálhigiénés szempontból is figyelembe veszem a hozzám érkező sportoló állapotát, így sokszor nem kizárólag a sport áll a fókuszban. Célom, hogy a sportoló jól érezze magát a bőrében, jól legyen mentálisan és lelkileg is. A sport mentál coachingnak nagy szerepe van a sportteljesítmény javításában. A mentális erőnlét és az önbizalom növelése lehetővé teszi a sportolók számára, hogy jobban kezeljék a stresszt, a nyomást és az idegességet, ami verseny közben előfordulhat. Emellett segít javítani a koncentrációt és a fókuszt, ami kulcsfontosságú a sikerhez.
Mióta foglalkozol sportolókkal?
2018 óta dolgozom sportolókkal; az évek alatt több mint 1000 egyéni sport mentál ülést tartottam már és számos team coachingot is, csapatoknak. Az elején aktív pályafutásom mellett dolgoztam, majd 2021-ben visszavonultam és ez a szerelem szakma tölti ki a mindennapjaim nagy részét.
Mit jelent pontosan a mentális felkészítés az utánpótlás sportban? Miben különbözik a fiatal sportolókkal végzett munka a felnőtt élsportolóktól?
“Minden fejben dől el” – szokták mondani, lehetne klisé, de teljesen egyetértek vele, ezt mutatja a sportban eltöltött 22 évem is és a szakmai tapasztalataim is ide vezetnek. Utánpótlás sportolóknál azért fontos mentálisan dolgozni magukon, mert az élsport nem egy szivárványos út, amin ha végigmész biztos a siker és közben minden nagyon szuper…sőt. Az élsport kemény, rideg is tud lenni, tele van kudarcokkal, nehézségekkel, lemondásokkal és persze sikerekkel – ezeket tudni kell feldolgozni. Természetesen nem arra készülünk, hogy rossz és nehéz lesz ez az út, de már ilyen fiatal korban szembesülnek azzal a sportolók, hogy milyen fontos a mentális reziliencia, milyen fontos skillek szerezhetőek meg egy ilyen mentális felkészítés során, amiket a karrierjük végéig tudnak kamatoztatni.
A felnőtt sportolókkal való munka részben más mint egy sportoló gyerekkel, de a témák, a területek szinte ugyanazok. Amit kiemelnék, hogy sokszor egy felnőtt élsportolót arra kell emlékeztetni, hogy a sport játék, élvezet- biztosan ezért kezdte el kiskorában – mire felnőttek lesznek, ezt az évek során kiölik belőlük…és teljesítmény szorongás, megfelelési kényszer, önbizalomhiány lép sokszor a helyére. Egy gyereknél az is a célom, hogy ezt az élvezetet és játékot, hogyan tudja megtartani, megvédeni. De mindkét korosztállyal élvezet dolgozni, és igazán színes üléseket szoktunk megélni.
Milyen életkorban érdemes elkezdeni a mentális fejlesztést?
A legoptimálisabb életkor 13- tól felfelé bármeddig. De nálam gyakran vannak ennél fiatalabb sportolók, ebben az esetben az első alkalommal döntünk arról, hogy érdemes e mentálisan is dolgozni a sportolónak, érett-e hozzá, de az a tapasztalatom, hogy igen. A legfiatalabb sportolóm 10 éves volt a legidősebb pedig 50 plusszos.
Mennyire nyitottak erre a fiatal sportolók és az edzők Magyarországon?
Az én tapasztalatom az, hogy nyitottak és egyre nyitottabbak. Örülök, hogy ma már tudja sok sportszakember is, mennyire fontos nem csak fizikálisan toppon lennie a sportolójának – kell a mentális erő is. Sokszor edzők javasolják a sportolóinak a velem való munkát, gyakran a sportszülő érzi helyesen, hogy ide szakember kell – egy fiatalnál ez az általános sorrend, de már egyre gyakoribb, hogy ők maguk kérnek segítséget – mert szeretnének fejlődni.
Melyek a leggyakoribb mentális nehézségek a fiatal sportolók körében?
A teljesség igénye nélkül ezek a leggyakoribb elakadások: önbizalomhiány, motivációs gondok, túlzó (nem tudatos) szülői presszió, stresszkezelés, teljesítmény stabilizálás, megfelelési kényszer, edző-sportoló kapcsolat. Persze ezek nem ilyen tisztán és könnyedén derülnek ki, sokszor egy fő elakadással érkeznek hozzám a sportolók, és aztán kirajzolódik mi minden bújik még meg a háttérben, amivel fontos dolgoznunk. Ide venném még azt is, ami rengeteg fiatalt érint szintén, hogy nagy nyomást kapnak a suliból és közben heti minimum 5 edzésen vesznek részt. Ha még az adott sportoló válogatott is, emiatt elmaradásokat kell a suliban pótolnia – sokszor nagyon fáradtak, demotiváltak ez miatt.
Hogyan lehet hosszú távon fenntartani a belső motivációt?
A motiváció két részből áll, külső és belső motivációból. A belső motiváció sokak szerint fontosabb pillér, de én azt vallom, hogy egyensúlyba kell lenniük, akkor optimális. Természetesen rendben van, ha olykor nem 100% a sportoló motivációja, mi felnőttek se csattanunk ki állandóan az akaraterőtől, kellenek hozzá támogató erők, emberek, érzések, stb. A belső motiváció egyik legfontosabb eleme, hogy a sportoló szeresse a sportágát, míg a külső motiváció esetében a pozitív visszajelzések, dicséretek a legmérvadóbbak. Mondok erre egy példát: ha szereti a sportoló, amit csinál, de sosem vagy alig kap érte dicséretet, akkor nem lesz teljes a motiváció. Vagy, ha sokat dicsérik, de a fiatal kézilabdázás helyett úszni szeretne, de nem lehet, nem engedik, akkor is motivációs problémákkal találkozhatunk. Nagyon szeretem a sportolóimnak javasolni motiváció növelésére a sportolókról szóló filmeket, könyveket, de egy jó meccs előtti playlist is sokat segíthet.
Mit tehet egy fiatal sportoló, ha elveszíti az önbizalmát?
Megfordítom: mit tegyen egy edző, ha a sportolója kezdi elveszíteni az önbizalmát? Vagy mit tegyen, hogy ne veszítse el az önbizalmát a sportoló…?! Nem minden az edzők hibája természetesen, de egy kisgyerek, aki szeretetből elkezd sportolni, egyrészt nem tudja mi az az önbizalom, de mégis van neki – ezt lerombolni évek alatt sokszor az edzők tudják a legjobban… gondoljunk bele, a gyermek a szülei és tanára mellett valószínűleg az edzőjével tölti a legtöbb időt. Óriási felelőssége van az edzőnek abban, hogy abból a gyerekből felnőtt sportoló válik vagy idejekorán abbahagyja a sportágat… Mindemelett vannak mentálisan érzékenyebb sportolók, akiknek az önbizalmukat építeni kell egy jó edzői stáb mellett is. Nagyon sok minden befolyásolja az önbizalom alakulását, például kortársak, csapatkohézió, edzői kommunikáció, szülői hozzáállás, kisgyermekkori minták.
Mennyire van jelen a mentális felkészítés a hazai utánpótlásban? Milyen szemléletváltásra lenne szükség ezen a téren?
Akadémiákon működik, de ahogy én tudom, de kevés idő jut egy-egy sportolóra egyénileg vagy gyakori hogy a sportoló nem mer segítséget kérni a szakembertől… Tehát van hova fejlődnünk, de azt tudom, hogy rengeteg remek szakember van, sport mentál coachok, sportpszichológusok, mentálhigiénés segítők, akikhez el lehet jutni, de nagyon jó lenne ha egyesületekben, akár iskolákban több ilyen szakember dolgozhatna, ezzel is támogatva a fiatalok lelki és mentális egészségét.
Én ezen dolgozom nap mint nap, és a jövőbeni terveimben is szerepel az, hogy legyen fontos, kiemelt terület egy sportoló életében a mentális támogatás, és tovább megyek, legyen a visszavonulás után is lehetőség az akkor már volt élsportolónak támogatást kérni az új élethelyzettel kapcsolatban, ami sokszor identitásválsággal jár.
Mit tanácsolnál egy fiatal sportolónak, aki nagy álmokat dédelget?
Azt, hogy az álmokból cél lesz és ha célod van, akkor ég benned a tűz, amivel végig tudod vinni a sokszor göröngyös de szép sportolói pályafutásod. Egyszer egy nem élsportoló azt mondta nekem: az élsport egy zsákutca. Akkor kiakadtam, hogy milyen becsmérlő ez a mondat, de mostanra meghallottam benne az igazságot: zsákutca, mert ha eldöntöd, hogy élsportoló vagy és leszel, akkor nem lehet visszafordulni és nem is akarsz, folyamatosan jönnek mögötted. Az utcában lesznek akadályok, lesznek könnyű, szép szakaszok, olykor félre állhatsz, vagy félre állítanak, és amikor majd a végére érsz – az lesz a visszavonulásod pillanata: azt kívánom minden sportolónak, hogy akkor azt érezze, igen megérte végig menni ezen úton, mert a siker nem a végcél, hanem az út maga. Kitartást minden kedves sportszülőnek és sportolónak ehhez az úthoz.
